- Ó a francba bele! Tiszta kosz lettem. – törölgette magát bosszúsan a kósza tincsekben álló vöröses – szőkés hajú hosszúkás arcú lány.
- Neked is szia. Ki vagy és miért vagy itt? – förmedtem rá.
- A nevem Sejla és lélekőr vagyok. Egy koszos lélekőr. – bosszankodott tovább.
- Ann, kivel beszélsz? – nézett rám Kathy nagy szemekkel.
- Egy pillanat! – mutattam. – Meg tudnád mutatni neki magad?
- Öhm, persze. Bár nem nagyon értem miért nem lát. Akkora energiája van, hogy betölti a fél házat. A kettőtökéről nem is beszélve.
- Nem tudom. – vontam meg a vállam. Majd Kathyre néztem aki kíváncsian figyelt és jót derült azon, hogy magamban beszélek. – Kérlek.
- Oké, oké. – áthullámzott a teste, mire Kathy felsikkantott.
- Atya éég! – suttogta rémülten.
- Na csak óvatosan.. - kezdte volna, mikor jelentőségteljes pillantást vetettem rá.
- Ne most. – összepréselte a száját és bólintott. – Kathy, Ő itt Sejla, egy angyal avagy elmondása szerint azon belül is lélekőr.
- Szia! – integetett derűsen a jövevény.
- Sejla, Ő itt Kathy a barátnőm – erre a szóra értetlenkedve nézett rám – aki gondolatolvasó. – Sejla türelmetlenül várta, hogy megszólalhasson. – Mond csak!
- Köszönöm, nagyon örvendek meg minden. Annak ellenére, hogy koszos lettem. Igen angyal vagyok, egyben a te lélekőröd is, vagyis csak voltam. Ez nem ugyan az mint az Őrangyal. Mi nem mutatkozunk, nem szólunk bele az életedbe. Lélekőre általában az erősebb lelkűeknek van. Akiket nem kell helyes útra terelgetni. Most már a nevedet is tudom. – mosolygott. – Szép tiszta szíved van, és örülök neki, hogy Annie nagy lélekereje követhető volt. Így rád találtam. Tudok egy-két dolgot, és segíteni akarok nektek. – szusszant egyet. Sokban hasonlított Kathyre. Virgonc volt és lényegre törő. Feszülten figyeltem Kathyt vajon, hogy fogadja ezeket a részben sokkoló információkat. Meglepődött volt, majd vigyor jelent meg az arcán.
- Isztok egy teát? – kérdezte, mire Sejlával egymásra néztünk ledöbbenve. – Úgy érzem sok mindent el kell még mondanotok. – Ez bizony így volt.
Rengeteget beszélgettünk. Elmeséltük neki az angyalok szintjeit és én is sok újat tudtam meg. Elmondtam nekik Adriennel való viszonyomat és nem tudtam nem kuncogni új barátunk arckifejezésén.
- Te jó ég. Ő hihetetlenül tiszta lélek. – ámult.
- Az….- motyogtam magam elé.
- És mi van Daniellel, Ann? – a kérdés villámcsapásként ért fájdalmat hozva a mellkasomba. Nem volt több kibúvó.
- Szakítottunk. De erről ennyi elég is. – Kathy arca bűnbánó lett, de én csak mosolyogtam rá, tudatva, hogy semmi gond.
Idő közben Kathy apja is megérkezett, ugyanolyan tiszta aurával. Mikor meglátta lánya arcán a boldogságot a szemei melletti ráncok felszaladtak. Kathy ugyanígy reagált amint meglátta apján, hogy mennyire örül a boldogságának.
- Szerbusztok lányok. – köszöntött minket egy mosollyal. Lányát megölelgette és el is ment a ház túlsó felébe. Kathy ettől szinte feltöltődött.
Az apa újra feltűnt egy kis sütemény társaságában.
- Apa, gond lenne ha Sejla itt lakna velünk egy darabig.
- Nem gond kicsim. De remélem nem vagy az a balhés fajta. – mosolygott szélesen.
- Nem igazán – derült jót ezen a feltételen az angyal. – Cserediák vagyok északról.
- Szóval cserediák. Remélem jól érzed majd magad itt. Na lányok én megyek is. Beszélgessetek csak.
Elköszöntünk tőle és már vissza is tértünk a tervezgetéshez.
- Sejla, mit tudsz a vámpírokról? – kérdeztem érzelemmentes arccal.
- Hát, az attól függ.
- Ma , vagyis tegnap. – néztem rá az órára nevetve ami 01:32 mutatott. – Sétáltam az erdő szélén és akkor találkoztam vele. – odaadtam Jasen névjegykártyáját.
- Ó, egy Art. Tőlük nem kell tartanod. Civilizáltak, és még a régi időkben mikor a Cullen családot elpusztította egy azóta sem jól átvizsgált tűz eset, ők voltak azok akik újra állatvéren kezdtek élni. Általában nagy segítségek, mert megküzdenek a démonokkal és a lélekrablókkal.
- Aha. Azt is mondta, hogy valami szervezkedés folyik a poklon kívül. És, hogy ez a második élet többet rejt mint hinném. Felajánlotta a segítségét.
- Bízhatsz bennük. Viszont ha a Sinners nevet hallod, az nem túl jó. Ők pont a másik véglet. Ha róluk hallasz akkor az Artokhoz kell fordulnod. Bár itt LA-ban nincs egy se. De szívesen küldenek lélekrablókat idegesítve ezzel az Art klán nyugalmát.
- Ez most komoly? – nézett ránk Kathy csodálkozó tekintettel.
- Aha..
- Na lányok, én megyek. – mondtam ki fáradtan.
- Ilyenkor? Itt aludhatsz ám.
- Nem, nem. Haza kell mennem. Nyitva hagytam a lakást és így is örülök, ha nem raboltak ki. – Nevettem feszülten.
- Ó, hát akkor persze.
- Örültem Sejla.
- Én is. – vigyorgott. – Holnap találkozunk.
- Oké. – nevettem.
- Hát, akkor szia.
- Szia Kath. Vigyázz magadra.
- Persze, persze. – megölelt.
Lépdeltem hazafelé, egyáltalán nem féltem. De amikor egy kéz érintette meg a vállam szívrohamot kaptam.
- Csss! Nyugi Annie, csak én vagyok.
- Sejla! –sikkantottam.
- Igen. Kathyvel elmentünk aludni, de én inkább gondoltam hazakísérlek.
- Oké,oké.
Csendben sétáltunk egymás mellett. Sejla az eget nézte mosolyogva én pedig a földet bámultam. Nevetnem kellett magamban a felismerésen, hogy ennek épp fordítva kéne lennie. Hisz én oda vágyom, ő pedig ide jött. Vagy mégse?
- Ki az a Daniel? – váratlan kérdés.
- Öö .. uhm.. Ő egy bukott angyal.
- Aha. És szereted?
- Én…azt hiszem igen. De elárult, úgyhogy innentől ez le is zárult. – Sejla szemei értetlenkedve néztek rám.
- Mi?
- Egyik nap megjelent nálam egy Viktor nevű démon. – figyeltem az arckifejezését. Az arca összerándult. – És ő mondta, hogy Daniel nem az akinek hiszem. És mikor ezt Danielnek is elmondtam, nem is visszakozott. Csak annyit mondott, hogy sajnálja.
- Érdekes.
- Na, megérkeztünk. Köszönöm, hogy elkísértél.
- Nincs mit.
- Szia.
- Szia. Jóéjt.
Miután Sejla elment egy alak jelent meg az ablaknál. Nem várt vendég.