Sietve érkeztünk meg Arték házához. Hihetetlen nagy volt, pasztell színek játszottak a falakon amit az antik bútorok mély barna színe tökéletesen emelt ki. Meglepődve álltam az ajtóban mikor észrevettem hogy Jasenen és Ronaldon kívül még négyen vannak a szobában. Sara Ronald párja undorral és rideg tekintettel nézett rajtam végig mikor odarohant kedveséhez. Nem értettem mire ez az arc kifejezés de nem törődtem vele. Rövid fekete haja még jobban kiemelte sápadt gyönyörű arcát, de csak még fenyegetőbb lett tőle. A másik két vámpírt Debinek és Briannak hívták. Debi angyal arcú kedves mosolygással üdvözölt, Brian pedig furcsa szemekkel meredt rám. Kirázott a hideg az egész családtól. Daniel óvatosan megszorította a kezem, egy kis mosolyt küldtem felé. Jasen párját Tiffanynak hívták. Csodás személyiség volt, tele élettel, kedvességgel és értelemmel. Jasen betessékelt minket az előszobába és neki kezdtünk a megbeszélésnek. Nem mondott valami sok új dolgot. Kicsit csalódtam, hiszen többre számítottam. Danielt viszont mintha kicserélték volna. Öröm volt nézni ahogy szövögeti a kis terveit. Engem viszont nem kötött le. Féltem, nem tudtam mit is keresek itt és nem tudtam mi értelme még bárkit is belevonni ebbe. Bár már átgondoltam, és mint ahogy Daniel is mindig a lelkemre köti, egyedül nem tudom megmenteni a világot és ha ebből háború lesz akkor mindegy lenne azt áldozatom.

Mentem volna már nem bírtam tovább Sara lenéző tekintetét magamon érezni.

- Menni kéne.- szóltam halkan.
- Igen, de szerintem itt az erősítés jobban menne..- beszélte még mindig rendületlenül Daniel a védelmet.
- Hahóó fiúk! Mennék. Már lassan besötétedik és nincs kedvem összetalálkozni egy lélek rablóval sem.
- Rendben. Induljunk. - felkeltek és kezet ráztak. - Akkor ez megbeszélve.

Ronald lehangolva ment a hátunk mögött miközben Jasen és Daniel még mindig tárgyaltak.

- Valami gond van? - kérdeztem.
- Nem dehogy.- Merengett el sóhajtva.
- Sara mindig ilyen?
- Általában. Tudod Ő nem rajong azért, hogy én kísérgetlek majd mivel így is sokszor kerülök szorult helyzetbe.
- Szóval engem tesz felelőssé?- rökönyödtem el.
- Meg Jasent.
- Értem. Hát... ez... - kifújtam egy jó adag levegőt. - Húzós lesz így.
- Próbálom meggyőzni, de nem nagyon megy.
- Köszi azért.

Az erdő végénél búcsút intettünk önfeláldozó testőreinknek. Daniel felfrissülve lépegetett mellettem.

- Ennyire?- néztem rá hitetlenül.
- Aha.Baj?
- Nem dehogy. Csak furcsa.
- A lélek őrök segíthetnek. Sejla védné Kathyt és így kicsit minket is.De kéne..a te lélek őröd is.
- Az...az nem lenne jó ötlet.
- Miért?
- Mert az én lélek őröm ... Adrien.
- Aha akkor mindegy is. Majd megoldjuk máshogy.
- De..
- Semmi de..
- És ha mondjuk a kedvemért nem veszekednétek többet?
- Utálom őt - jelent meg egy fintor az arcán.
- Az életem nem elég indok rá?
- Annie kérlek.. - nem válaszoltam csak puffogtam tovább. Nem értettem miért nem ad fel az utálattal.