Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire komoly dolog Danielnek. Még arra sem képes, hogy miatta felhagyjon a hülye rivalizálással. Úgy éreztem szükségem van Adrien segítségére. Vagyis nem csak éreztem hanem tudtam. De egyenlőre nem hívhatom. Az nagyobb kárt okozna. Hah! Már megint korlátozva érzem magam. Lassan haladtunk, Daniel arcán is őrlődés látszott. Vajon Ő min mereng? A tájat pásztázva akartam kicsit kitisztítani az agyamat, ám akkor...

Fekete haja meglebbent, sápadt arcát kontúrba zárta. Száradt vércseppeket is láttam rajta. A keze ökölbe szorítva lengett a dereka mellett. De ez még annyira nem is volt megdöbbentő. Az a nézés. Semmi más, csak tömény gyűlölet. Nem tudom mikor aludthatta ki magát rendesen, de a karikák a szemei alatt csak még titokzatosabbá és rémisztővé tették. Viszont látszott benne valami még, amit hiába próbált eltakarni: "Fájdalom"
Mikor elment mellettünk átfutott a testemen a borzongató hideg. Szemeit rám pillantotta majd Danielre. Olyan volt, mint aki felismerte volna Danielt. Alig láthatóan sandított rá mégis látszott benne a meglepettség az örült öröm és a vágy valamint... egy sokkal jobban kivehetőbb gyűlöletes pillantás. És mindez alig pár másodperc alatt. Daniel ránézett, éreztem ahogy a szorítása erősödik és a lépései szaporábbak. Miután elég messze volt tőlünk a lelkem megnyugodott.

- Ez...- kezdtem volna de nem találtam szavakat. - Ez ember volt?
- Igen, egy olyan ember aki túl sokat tud. A benne lévő érzelmek szinte émelyítőek.
- Láttam a szemén....annyira kitükröződött.
- Hát még amúgy.
- Szeretsz még ? - tettem fel ezt az elég őrült kérdést neki. Az arcom teljesen elpirult.
- Már hogyne szeretnélek te butus. - mondta mosolyogva miközben magához lendítve csókot nyomott a homlokomra.
- Akkor jó! - nevettem önfeledten.

Sejla és Kathy az ajtóm előtt várakoztak.
- Na mit tudtatok meg? - kezdte rögtön Kath. "Hát persze.. miért is várna pont ő ? "
- Nem sok újat, de talán bent kéne megbeszélni.- néztem rá szigorúan.
- Jó jó! - legyintett. Betessékeltem a vendégeimet, és Daniel már bele is kezdett.

- Nos, a lélek rablók gyenge pontja főképp a válluknál van. A lelkek kapcsolódási helye. Talán.. azt hiszem. Egy lélek őr puszta kézzel kitessékeli őket ebből a dimenzióból.
- Daniel, mi lenne ha tudnád is mit beszélsz. - sóhajtott Sejla. - Én ehhez egyedül kevés vagyok.
- Nem baj. A vámpírok is képesek erre.
- És Ann lélekőre? - kezdett rá Kath.
- Nincs neki.- válaszolta Daniel mielőtt megszólalhattam volna. Bosszús pillantással keltem fel a székről és mentem be a konyhába lenyugodni, egy kis teáért. Sejla jött utánam.
- Segítsek valamit?
- Kösz nem. . mondtam szomorúan.
- Bocs ha rosszul tudom de nem Adrien a lélek őröd?
- De, de a nagyságos úr nem akarja őt a közelemben. A féltékenysége már nagyon is idegesítő. - morogtam inkább magamnak.
- Te döntesz. - Mosolygott Sejla, majd kiment a szobából. Hitetlenkedve néztem utána, a homlokom ráncokba szaladt. Nem tudom mit is kéne tennem.

Valami viszont kizökkentett a dilemmázásból. Erős kezek ragadtak meg és húztak kifelé az ablakon. Kiabálni akartam de a számra rakta undormányos kezeit. Innentől pedig már csak arra emlékszem, hogy ugrottunk...