Oké, oké. Ez csak egy de nem azért mert nincs kész a másik hanem mert időhiányban szenvedek. Bocsi T_T Holnap jön a másik ígérem.


A pofon után nem tudtam gondolkozni. A fülembe kúszó éles sikolyok sem térítettek észhez. Egy kis föld darabkát szuggeráltam és próbáltam kizárni a külvilágot. Mikor hátranéztem az angyalgyilkos vérben úszott, szemeit a nyugalom járta át. Lassan fordult meg és távozott. Viktor tapsolni kezdett.
- Uram, legalább 20 főt vesztettünk így.
- Ugyan már Blade. Ne aggódjon, jönnek még. – mondta csillogó áhítattal a szemében. Egy őr jelent meg és suttogott valamit Viktor fülébe, de hiába mert így is meghallottam.
- Betolakodók! – Viktor tekintete találkozott az enyémmel. Elmosolyodtam.
- Menjetek! – utasította a bent lévőket. – Hozd be a táblát Blade. – Az a mocskos kezű Blade, aki elrabolt úgy tűnt minden parancsot hűen követ. A szemeiben ugyanaz az elvetemült gonoszság bujkált, mint Viktoréban.
- Mindenki! Ki a teremből! Te is Blade! Ez már az én reszortom. – egy széles vigyorral fordult felém.
- De uram!
- Kifelé! – Blade és a csuklyás alak lassan sétált kifelé. Végül csak ketten maradtunk.
- Nos, a barátaid gondolom ebben a pillanatban lesznek a démonjaim vacsorái. Nem akarsz csatlakozni hozzájuk?
- Nem rémítesz meg! – feleltem, leplezve a félelmemet. A nagy láda vészjóslóan nyomta az energiát. Viktor épp habozás nélkül akarta volna kinyitni, mire a csuklyás alak berontott.
- Nem megmondtam, hogy ne jöjjön be senki! – bosszankodott.
- Igen. De én már csak ilyen lázadó típus vagyok. – lerántotta a csuklyát és göndör fürtjei szabadon ringtak a vállán.
- Sejla! – kiáltottam. Abban a pillanatban még két csuklyás lépett be. Szinte repültek Viktor felé, aki nem hogy elugrani, még felfogni se volt ideje. Arra eszméltem, hogy vége van. Sejla és Kath a ládát vitték, én pedig Daniel karjaiban voltam.
- Itthon vagyunk. – mondta lágyan. Bevitt a fürdőbe, én pedig hálásan álltam a zuhany alá. A vízcseppek már kiáztatták a bőröm, olyan megnyugtató volt, ahogy legördültek.

Egy cseppet sem voltam nyugodt. Nem voltam elég erős ahhoz, hogy egyedül szálljak szembe Viktorral. Könnyű préda voltam. Ha a barátaim nem lennének már rég hatalmat adtam volna egy démonnak és mindennek vége lenne. Az egész világnak vége lenne. És Adrien. Ó Adrien. Mit tettem? Miért hívtalak? Miért nem maradtam nyugton a seggemen. – Halk zokogásban törtem ki. – Nem tudok szabadulni a lelkiismeretemtől. Nem megy. Daniel biztos kint ül az ágy szélén és mereng. Vajon azon gondolkodik, hogy végre elhagyjon? Biztos elege van már ebből. Szánalomból nem lehet fenntartani a kapcsolatot. Nem muszáj maradnia. – Daniel berontott. Megdöbbenve néztem rá ő pedig fájdalmasan nézett vissza. Hirtelen termett előttem és nyomott neki a falnak.
- Soha, de tényleg soha ne legyenek többé ilyen érzéseid. – suttogta. – Szeretlek és sosem hagylak el. – engedett a szorításból megpuszilta a kezemet és kiment. Megsemmisülve álltam ott tovább. Percekbe tellett mire kész voltam kiszállni a kádból és kimenni. Daniel nem volt ott. Egy cetli fehérlett az ágyon.

„ Nem hagylak el, de a még ilyen bizonytalanok az érzéseid jobb lesz ha csak távolról vagyok veled. Tisztázd le magadban. Tudni fogom. „

Remegve és sírva raktam le a papírt. Bebújtam a takaró alá, összegömbölyödtem és álomba zokogtam magam.