EROTIKUS TARTALOM! 18 éven aluliaknak nem ajánlott!

Az előttem lejátszódó képektől kicsit feszült lettem. Valaki folyamatosan váltogatta a jövőjét, valaki aki nagyon rám hangolódott. Ahogyan meggondolta magát egy másik utat választva ott voltam. Mind a két lehetőségben ott voltam. Vagy lélekrablók támadtak rám a nyílt utcán, vagy két démon fogságában voltam. Az illetőt sosem láttam, egyik jövőrészletben sem. Csak a végeredményt… a halált. Daniel megszorította a kezem.
- Dann! – suttogtam. – Nem érzel valahonnan bizonytalanságot? –
- A te aggodalmadon kívül? – húzta fel a szemöldökét kérdőn és ironikusan.
- Igen. – duzzogtam. – Azt hiszem követnek.
- Te paranoiás vagy! – nevetett.
- Talán kicsit az, de ez még nem azt jeleni, hogy nincs igazam.
- Oké, oké. De én nem érek semmit. Mégis mire gondolsz?
- Mióta elindultunk folyamatosan látomásaim vannak. Valaki folyton változtatja a jövőjét. Mindegyikbe benne vagyok és… meghalok.
- Hogy mi? –kerekedtek ki a szemei. Mire egy undorító kinézetű lény ugrott elénk.
- Inkább ki! – csattant fel a támadó.
- Te meg mit akarsz itt Georg? – dühöngött Daniel. Értetlenül néztem rá.
- Ismered? – kérdeztem kicsit magasabb hangon a megszokottnál. Szemeim a lény és Daniel között cikáztak.
- Még jó, hogy ismer! – horkantott fel sértődötten. – Tartozik nekem.
- Hah, már rég megadtam amit akartál.
- Azt kétlem. Keresztbe húztad a bulimat ember. Tudod, csinos kis zsákmány. – nézett rám, megnyalva a száját. – Odaadhatnád ha már elbasztad az üzletem, vagy..
- Vagy mi ?
- Vagy jön pár lélekrabló. – kacagott fel. – Velem jössz picikém.
- Megy a halál. – válaszoltam dühösen.
- Rossz válasz. – vigyorgott tovább, és hihetetlen gyorsasággal termett előttem megragadva a kezem.
- Veszed le a mocskos kezedet róla te korcs! – fújtatott Daniel.
- Bocs, de ezzel így … - nem tudta befejezni a mondatot mert vakító fény tört elő az égből. Adrien egy nagy kardot tartva a kezében jött elő a fényből.
- Engedd el különben...
- Különben mi lesz angyalka?
- Kitépem a beleid. – jelentette ki lezser egyszerűséggel.
- Adrien…- suttogtam. Danielre néztem de ő csak Georgot bámulta.
- Nem hallottad ? – dörrent rá újra Georgra, aki megrezzent a hangjától. Összepréselt szájjal és vonakodva engedett el, majd hátrálni kezdett a sötét sikátor felé és szikrázva tűnt el. Adrien és Daniel farkasszemet néztek egymással. A feszültséget szinte tapintani lehetett.
- Jobban kéne vigyáznod rá, te hitetlen! – szidta le Adrien Danielt.
- Héj! – szóltam rá.
- Neked ehhez semmi közöd ha jól tudom. – válaszolt Daniel. – Azt hiszem alaposan a tudtára adtad, hogy nem érdekel. – Összeráncolt tekintettel néztem rá. Nem értettem mire jó feltépni a sebeket.
- Hagyjátok abba! – kiabáltam rájuk. Mire Adrien rám nézett.
- Vigyázz magadra!
- Persze. Köszönöm. – ezzel a lendülettel el is tűnt.
Szótlanul haladtunk tovább. Daniel sértve érezte a büszkeségét én pedig duzzogtam emiatt az összecsapás miatt. Hazaérvén pedig dühösen kérdőre is vontam.
- Mégis mi a fenének kellett visszaszólnod?
- Mert egy kétszínű ripacs. Egyszer elhagy aztán meg megment?
- Még te ítélkezel? – csönd lett. Sokáig egyikünk sem szólalt meg csak álltunk egymás előtt.
- Ne haragudj. – mondta végül megtörve a kínos csendet. Lassan közelebb lépett és egyik kezét az arcomra tette. Mint egy kismacska bújtam bele a simogatásába.
- Nem haragszom már. Csak nem értem mire volt jó.
- Jó kisfiú leszek ígérem. – mosolygott.
- Igazából, … annyira nem muszáj. – tekintettem fel rá szempilláim mögül.
Nagyot sóhajtott és egy gyors mozdulattal az ágyra döntött lefogva a kezeimet.
- Nem felejtettem ám el a mai kis húzásod. – fenyegetőzött miközben mélyeket szippantott az illatomból.
- És ? – kérdeztem félig lehunyt szemmel.
- És most bosszút állok. – vigyorgott szélesen.
- Nem ijesztesz meg. – közöltem egyszerűen.
- Majd meglátjuk. – mosolygott. – A feltételem csak annyi, hogy nem érhetsz hozzám.
- Ugyan. Azt hiszed ezzel megfogtál? – erre már nem válaszolt.

Iszonyú lassan csókolt végig, alig ért eközben hozzám. Néha ökölbe szorított kézzel tartottam vissza magam attól, hogy hozzáérjek és beismerjem a gyengeségem. Ütemesen ment a csípőmön lefelé, lassan. Nyelvével eljátszadozott a combomon, de a combjaim közé csak egy apró csókot lehelt. Elégedetlenül fújtam ki a levegőt amin ő jót derült. Olyan hirtelen gyorsasággal támaszkodott újra felettem és nyomta kemény ágyékát nekem, hogy felsikkantottam a hirtelen jött kéjes érzéstől.
- Feladod? – kérdezte győzelemittasan.
- Soha. – válaszoltam, bár nem volt valami meggyőző. Mozogni kezdett, és én már alig bírtam.
- És most? – kérdezte lihegve.
- Ne..em. – nyögtem fel. A kezem viszont nem így gondolta és átölelve magamhoz akartam húzni, mire hirtelen leugrott rólam.
- Megszegted a szabályokat. – mosolygott. Összepréselt szájjal küzdöttem magammal, a makacsságom ellen, de a büszkeségem nem hagyta, hogy feladjam. – Jó leszel?
- Igen. – válaszoltam, és tudtam, hogy nekem kéne majd őt kizökkentenem. De hogyan?
Lassan gurult újra felém, és ugyanolyan lassúsággal kezdte előröl az egészet. Felemelte a lábaimat és a dereka köré fonta, vágyakozóan csókolt mindenhol ahol csak ért. Lehúzta rólam az utolsó darab fehérneműt is, de még így is alig ért hozzám. Nem is számítottam rá, mikor belém érkezett. A gyönyörtől megrázkódtam és elkábultam. Csak kis idő után tértem magamhoz. Elégedetten nyugtázta a győzelmét és nagyot sóhajtott amikor felvettem a mozgása ritmusát. Egyre közelebb éreztem magam a véghez, szaporábban sóhajtottam és erősebben húztam magamhoz. Mélyebbre és mélyebbre tört, nem is hiába. Szemérmetlenül nyögtem fel és feszült meg mindenem, mire ő is kéjesen sóhajtott és ernyedt el. Kifulladtan lihegtünk egymásba kapaszkodva. Megcsókolt és legördült rólam, majd magához húzva suttogott szép szavakat a fülembe. Gyengéden simítottam meg az arcát és mosolyogva aludtam el a karjai közt.