Másnap reggel mikor kinyitottam a szemem megrohamoztak az este emlékei. Majd mint akit hasba rúgtak. A félelem, a kihasználtság félelme átjárta minden porcikám. Forróság öntött el, rettegtem, de egy kéz nyugtatóan fogta meg a vállamat. A kézhez hang is társult.
- Css! Nyugalom, nyugalom. Itt vagyok. – a hang irányába fordultam, két erős kéz húzott magához.
- Itt vagy.. – motyogtam.
- Ne haragudj … én – kezdte volna.
- Ne! Ezt hagyd máskorra. Csak egy napig nem voltál velem, mégis legalább egy hétnek tűnt. – megcsókolt és én végre elhittem, hogy nem álmodom.
Hosszú percekig feküdtünk az ágyban és néztük egymást. Gondolkodtam, hogy el kéne e mondjam a tegnap történteket. De inkább nem. Nem akartam se titkolózni se hazudni. A bizalmam se tért vissza olyan gyorsan mint ahogy ő. Nem hazudhatok neki. De mi lesz ezután?
- Valami baj van? Zavartnak tűnsz. – nézett gyanakvóan.
- Csak azon gondolkodtam, hogy mi lesz ezután.
- Mi lenne? Éled tovább a kis életed velem. Nyugodtan és békésen. – ezen a lehetetlen kijelentésén nevetnem kellett, de visszafogtam magam.
- Szóval örülsz neki? – kérdezte félreértve az érzéseim.
- Hát persze. – hazudtam. Nem volt szép, de nincs időm kioktató szavakra.
- Gyere! Együnk valamit. – mosolygott, miközben nekem nem volt időm élvezni a látszólag nyugodt és boldog perceket.
Daniel nem akart egyedül hagyni, de meggyőztem, hogy menjen haza. Bárhol is legyen az. Miután elment, felkaptam a telefonomat és Kathyhez menet felhívtam Jasent.
- Igen?
- Szia Jasen, Annie vagyok. Ráérsz kicsit?
- Persze, mond csak.
- Azt mondtad, hogyha többet akarok tudni erről az egészről akkor szóljak.
- Szóval benne vagy?
- Igen, azt hiszem nincs is más választásom.
- Bár lenne – mondta lemondóan – Találkozzunk? Mikor érsz rá?
- Holnap délután olyan egy óra körül.
- Eltudsz jönni az erdőhöz? Nincs sok kedvem kint császkálni.
- Persze. Akkor egykor.
- Rendben. Szia és köszönöm.
- Én köszönöm.
Kathy boldogan nyitott ajtót. Valószínűleg észrevette, hogy pár fokkal jobban érzem magam. Össze vissza fecsegett valamit én meg csak nevettem a butaságain.
- Na jó! Ki vele Annie! Mitől vagy ilyen jó kedvű?
- Hol van Sejla?
- Mindjárt jön, csak valami dolga akadt.
- Oké, megvárjuk.
- Jaj ne csináld már. – könyörgött.
- Halihó lányok! - Kukkantott be Sejla az ajtón. – Döbbenetes hírem van. – jelentette ki nem túl boldog arckifejezést rögtönözve.
- A – aa. Előbb Annien a sor. – tiltakozott Kathy, mire hadarni kezdtem.
- Öhm, kibékültem Daniellel. Ennyi. – néztem zavartan Sejlára aki mosolygott majd fontoskodó arcra váltott.
- Ez csodás! – örömködöt Kath.
- Bocsi, hogy megzavarom az ünnepi hangulatot de lehangoló leszek. Jelentés érkezett közel 50 lélekrabló érzékeléséről. Ebből úgy tizenötöt már elintéztek. De nagyon kell vigyáznunk. Segítséget kell szereznünk.
- Már van. - Vágtam közbe. – Holnap beszélek az Art klánnal.
- Ez remek.
- Sejla, tudom, hogy utána néztél. – néztem rá jelentőségteljesen.
- Igen, így van. – mosolygott. – Teljesen reálisan viselkedett.
- Akkor beavatsz? – már majd szét robbantam az idegtől.
- Na csak, hogy világos legyen. Azt ugye már tudod, hogy Daniel szerette azt az Anett nevű lányt, aki miatt végül is meghalt.
- Igen.
- És azzal is tisztában vagy, hogy ez a lány öngyilkos lett.
- Persze. Daniel ezt elmondta.
- Mikor a lány öngyilkos lett, ő mindent megtett azért, hogy kihozza a pokolból. Lelkiismeret-furdalása volt. Elment Istenhez de ott visszautasítást kapott, a hitetlensége miatt. Így nem volt más választása, mint felkeresni magát az ördögöt vagy hogy nevezitek ti itt. Ott sem csinálták meg amit kért, de kötöttek vele egy alkut. Vagyis, ezt nem Luciferrel kötötte, hanem egy másik nagyhatalmú démonnal aki már az idegeimre megy. Azt tudni kell, hogy aki a pokolba lemegy az nem sétálhat ki csak úgy onnan. Lucifer bosszút forralt, mivel Daniel csak úgy kisétált kihasználva „angyali „ felét. De annak a másik démonnak sikerült lecsillapítani. Lucifer megbékélt Daniel pedig megkötötte az alkuját.
- És mi volt az?- Kérdeztem feszengve.
- Viktorral kötötte. Ennek a dilis alaknak mindig is voltak fenyegetései a felhők feletti és alatti világokra. Persze sosem vettük komolyan, hisz nem volt elég erő mögötte, hogy be is tartsa azokat. Lucifer szerette az egyensúlyt, bármennyire is hihetetlen. Viktor úgy vélte, hogy ő jobban tudná vezetni a kárhozat otthonát. De az a gond, hogy most egyre erősebb. Ezt sajnos nem veszik ott fent komolyan. – sóhajtott. – Az alkuja Daniellel pedig….Te voltál. Pontosabban a lelked. A te második életed. Mikor el lett döntve, hogy te kapod ezt a nem mindennapi lehetőséget a hír gyorsan terjedt. Gyorsabban, mint a te regenerálódásod. Viktor riasztotta Danielt, hogy itt az idő. Tartott ugyan attól, hogy Daniel eközben meggondolta magát. Ezért újra meg kötette vele az alkut. Miszerint, ha elvisz téged a pokolra megkapja Anett lelkét. Habár Daniel már nem érezte azt amit azelőtt, meg akarta menteni a lány lelkét. Sajnos nem volt tisztában bizonyos dolgokkal. Mint például, hogy bizonyos idő után a lélek végleg elkárhozik és onnan már nincs visszaút. Anett lelke már évekkel ez előtt eltűnt a végtelenbe. Ezt ő ugye nem tudta, úgyhogy figyelt téged és jelentéseket adott Viktornak. – össze szorult a gyomrom. – Viktor viszont a kőtábla előkerülésekor meggondolta magát. Akarta a másik felét is, nem volt elég neki a te lelked. Ez nem volt benne a szerződésbe, így Daniel az irántad érzett rokonszenv hatására elintézte Viktor démonát.
- Aki megtámadott minket?
- Igen. Egyre jobban beléd szeretett és mikor Viktor nálad járt Daniel miatt tette. Mert a te bukott angyalod ki akart szállni. Lemondott Anettről és bár nyíltan nem mondta ki de téged akart védeni. Ezt Viktor is tudta és nem hiányzott neki, hogy ellentámadás legyen a vége. Szét akart titeket szedni. Ezért volt Daniel olyan. Szeret téged Ann.
A gondolataim némán cikáztak. A döbbenet, a félelem, a bűnbánat és a remény.
- Ezt nem értem. – törte meg a csendet Kath. – Miért olyan nagy ügy Annien kívül bárkinek is az új élete? – Sejla nagy szemekkel és mosolyogva nézett butus védelmezettjére.
- Azért kicsit Kathym, mert a tisztaság érték. És ami érték az hatalom.
- Szóval – csücsörített gondolkodást szimulálva. – Annie lelke olyan tiszta, hogy az értéke a magaslaton, az ereje még nagyobb és ezzel az erővel ha nem veszik el tőle megmentheti a világot ha pedig elveszik akkor vége annak ? – vonta le az egyszerű tényeket.
- Részben. – jött a kurta válasz. Kathy értetlenkedve nézett.
- Még valami?
Sejla aggódva figyelte az arcomat. Kathy rátapintott a lényegre.