Rohantam. A hideg levegő szúrta a tüdőm. A vörös szempárok egyre közelebb férkőztek. Kezeimben egy cseppnyi reménységet tartottam. Nem bírom tovább. Meg kell állnom. Körbenéztem de senkit sem láttam. A kicsire akartam volna figyelni, de nem volt már a karjaimban. Hova tűnt? Ordítozni kezdtem.

Félhomály üdvözölt a valóságban. Gépek voltak rám kötve. Egy kórházban vagyok. Tekintetem és a kezeim rögtön a hasamra tévedtek. Hol? Kétségbeesetten néztem körbe, hogy válaszokat kapjak. Sejla aggódó tekintetével találtam szembe magam. Összevont szemöldökkel néztem, de ő csak megrázta a fejét. Az nem lehet. Kissírt vörös szemei fájdalmat tükröztek.
- Hol van a babám ? – kérdeztem halkan.
- Ikreid voltak. – Ezért volt akkora a pocakom. Voltak… csak voltak. Megöltem őket. Sejla észrevette a kezdődő gondolataimat. Közelebb sietett.
- Css! Az….- nyögte. – Az történt, hogy.. csak az egyik kicsi maradt életben. – összepréselte a szemhéjait. Elfordítottam a fejem. Némán sírtam. Belül sírtam. Kinyílt az ajtó. Daniel.
- Hogy van? – kérdezte. De nem jött rá válasz. Sejla kiment. Daniel felé fordítottam a tekintetem.
- Meghalt…- motyogtam. Daniel nem bírta tovább. Megölelve sírt rajtam.
- Kérlek ne haragudj. Én tehetek róla. Ha nem kaplak el.. – magát hibáztatja? De miért? Hisz én …
- Dan, .. nem te vagy a hibás.
- De igen, Annie, ne is próbáld magadra venni ezt. – magamra? Ő se magára. Fáj neki.
- Mi van a picivel?
- Jól van – mosolygott fájdalmasan. – Stabilizálták, és .. akarod látni?
- Nem. – Daniel elkomorult. Nem értette miért nem keresem az örömöt. Gyászolok, és ebbe nem fér bele. Nem akarok kötődni hozzá. – Intézd el az örökbeadását. – utasítottam. De ő csak nagy szemekkel meredt rám értetlenül. Megint oldalra néztem. Elszakadva a kérdő tekintettől. Daniel kiment és Sejla jött be újra egy idegennel.
- Ann, ő itt a kicsi Lélek őre, Írisznek hívják. – Írisz, a remény. Bólintottam. – Írisz szeretne beszélni veled.
- Mondja csak.
- A kicsinek jó helye lesz mellettem. Egy üzenetet szeretnék átadni…
- Igen?
- A fentiek döntöttek így. Nem maga tehet róla.
- Azt majd én eldöntöm.
- Kérem, Adrien üzeni, hogy ne haragudjon rá de nem tudta megmenteni a kicsit a döntéstől. – Adrien. Él ? Ránéztem, és bólintott a fel nem tett kérdésre.
- Ha örökbe adom a kicsit ugye vigyázol rá?
- Ez a dolgom. És mit ne mondjak, már most csodálatos. – újra némán hulltak a könnyeim. – Sejla, segíts Danielnek elintézni. Mikor jöhetek ki?
- Úgy 5 nap múlva. – mondta automatikusan.

A napok teltek. Hol Kathy jött be, hol Sejla. Daniel azóta egyszer sem volt nálam. A lányok is hárítottak. Kathy csendes volt, alig beszélt és egyáltalán nem nevetett. Mikor már nagyjából felépültem és készülődtem nyílt az ajtó.

- Szia. – mondta halkan. Bólintottam. Fájt, hogy egyszer sem jött be.
- Mit szeretnél?
- Értsd meg, hogy nem tudtam bejönni. Nem értettem a döntésedet, igazán csak most fogtam fel az eddigi döntéseidet. – mondta.
- Persze, megértem. – válaszoltam ridegen. Elfordulva pakoltam tovább.
- Kérlek. – jött a hang a fülemhez közel. Magához szorítva kérlelt tovább. – Kérlek segíts megértenem téged. Kérlek ne hagyd, hogy minden romba dőljön. Kérlek… - folytatta még ezernyi hozzám intézett kérését.
- Szeretlek. – mondtam teljes nyugalommal. Felnézett a szemembe. Bizakodó tekintetével elérte, hogy a továbbiakon gondolkodjak.

Hazaérvén minden idegen volt. Napok teltek el úgy, hogy nem is aludtam de egyáltalán nem voltam fáradt. Az iskolában nem ment híre a dolgoknak így kérvényeztem egy év halasztást. Munkám is lett a városi könyvtárban. Daniel azóta ugyanolyan mint régen, mégis más. Néha azt veszem észre, mintha figyelné az érzéseimet és értelmezni próbálná, majd ha nem sikerül tovább figyel de valamiféle csodálat van benne. Sejla mindent elintézett Írisszel. A gyermekem jó családhoz került és ennyi. Nem tudok róla többet de nem is akarok. Az ő érdekében bármire képes lennék. A látomásaim viszont zavarosak. Hol benne van a kicsi hol nincs. Daniel szerint a baba tudni fogja merre keressen engem. Mostanában már sírás nélkül is képesek vagyunk róla beszélni. Sokat merengtem Adrienen is. Vajon hol van? Hogyhogy megmenekült? Egyre zavarosabb maga a légkör. Figyelnek, ez biztos. Van, hogy Eliza is feltűnik. Most, hogy így alakultak a dolgok ideje elmenni Velencébe…